Hol láthatjuk az ókor legszebb szobrai közül néhányat

Néhány szobor igazi mestermű, történelmi tanúságtétel az európai kontinens múltjáról, ahol a klasszikus civilizációk virágzottak. Ezeket a szobrokat az egész világon csodálják szépségükért, a valós részletek hű reprodukálásáért és nagyságukért: sok szobor közülük valójában több mint két méter magas, éppen azért, hogy még nagyobb fenséget kölcsönözzön. Itt megcsodálhatja az ókor legszebb klasszikus szobrai közül néhányat, a görög és a római világtól kezdve.

A Milói Vénusz egy 202 cm magas márványszobor. A talapzaton található, azóta elveszett felirat alapján úgy vélik, hogy az antiókhiai Sándor műve. A szobrot 1820-ban találták meg két részre törve egy földműves földjén a görög Milosz szigetén. Egyes tudósok úgy vélik, hogy az ábrázolt személy nem Aphrodité (a rómaiaknál Vénusz), mert nem mutatna olyan jellegzetes vonásokat, amelyek alapján biztos megfeleltetést lehetne tenni a szerelem istennőjének.

Ez a lenyűgöző bronzszobor Marcus Aurelius római császárt, filozófust és írót ábrázolja. Az alkotás szerzője ismeretlen. A szobor művészettörténeti-művészeti értéke igen magas, mivel az ókorban szinte minden bronzszobrot a Nyugatrómai Birodalom összeomlása után öntöttek, hogy más célokra való fémhez jussanak. Úgy vélik, hogy a szobor közvetlenül Marcus Aurelius halála után készült, és az évszázadok során számos alkalommal változott a helye.

A szatírt - a görög Dionüszosz istenséghez hasonlított mitológiai alakot - ábrázoló bronz alkotás szerzője ismeretlen. A szobor megmentésének története hihetetlen: 1997 júliusában egy halászhajó véletlenül kihalászta a bronzszobor egyik lábát a Szicíliai-csatorna fenekéről. Ugyanez a halászhajó 1998. március 4-5. éjszakáján 500 méter mélységből hozta vissza a szobor többi részét, amelyet ma is Szicíliában őriznek.

A szobor egy férfi alakot ábrázol, aki valószínűleg egy villámot vagy szigonyt hajít, tehát Zeuszt vagy Poszeidónt ábrázolhatja. Az alkotást a görögországi Euboea szigetének tengerfenékén találták, egy - feltehetően római - hajóroncs közelében.

A Nike-t feltehetően Rodoszon faragták a hellenisztikus korban, és a szerzője ismeretlen, de egyes tudósok a szobor szerzőségét a rodoszi Püthokritosznak tulajdonítják. Az építmény Nike-t, a fiatal szárnyas istennőt ábrázolja, aki a sportban és a háborúban aratott győzelmet szimbolizálja.

A világhírű Riace-bronzokat a klasszikus korszak legjelentősebb szobrászati remekművei között tartják számon, bár nem rendelkezünk olyan részletekkel, amelyekkel biztosan egy konkrét szobrászhoz lehetne őket rendelni. A szobrokat 1972. augusztus 16-án találta meg egy amatőr búvár nyolc méter mélységben: a búvár a két szobor közül az egyiknek a bal karját vette észre, az egyetlen, a homokból kiemelkedő részletet.

A szobor eredetileg csak a legendás farkast ábrázolta, aki Romulust és Remust táplálja: az ikreket csak később, a Kr. u. 15. században ábrázolták. Ez a mű Róma alapításának történelmi mítoszát szimbolizálja, és a város par excellence képmása, az ókori rómaiak dicsőséges történetének jelképévé vált.

Polikleitosz eredeti Doriphoroszának szövege elveszett, de a legismertebb és legcsodáltabb változat a Nápolyban fennmaradt változat, amely a tudósok szerint hűen tükrözi az eredeti változatot. A szobor egy Doriphoroszt, azaz lándzsahordozót ábrázol, és 1797-ben találták meg a Vezúvnál végzett régészeti ásatások során.

A szobor a titán Atlaszt ábrázolja, aki fáradtan tartja a vállán az égi földgömböt. A mű különlegessége, hogy az égi gömböt ideális esetben kívülről, azaz a csillagképeket megfordítva látjuk, szemben a szokásos ábrázolásokkal, amelyeket a Föld szemszögéből látunk. A gömbön felismerhető az Egyenlítő, a trópusok és a két boreális és ausztrális kör. Világos tehát, hogy a Farnese-atlasz miért alapvető mű, mivel a csillagképek legrégebbi és egyik legteljesebb, a klasszikus korszak elképzelései szerinti ábrázolása.

Az eredeti mű egy bronzszobor, amelyet Epigonosz hellenisztikus szobrásznak tulajdonítanak. A legismertebb a Rómában fennmaradt változat, amely rendkívül valósághűen ábrázol egy haldokló gall harcost, félig fekve, arccal lefelé fordítva. Az ábrázoláson a kelta katonára jellemző részletek láthatók, a bajusztól a hosszú, sűrű hajig és a "torque"-ig, a kelta népekre jellemző nyakláncig.

A Myron által készített eredeti szobor bronzból készült, de később, a római korban több márványmásolatot is készítettek róla: ezek közül a legjobb a "Lancellotti" nevű, Rómában őrzött szobor. Az eredeti alkotás valószínűleg Spárta városának készült, és egy atlétát ábrázolt, amint éppen dobja a diszkoszvetőt: ezt a szobrot mindenki elismeri az anatómiai részletek hű reprodukciója és a dobás előtti pillanat tökéletes, szinte fényképfelvételként ható leírása miatt.

Ez a kolosszális szobrászati alkotás az Aeneisben említett híres epizódot, nevezetesen a trójai látnok és pap, Laokoon halálát ábrázolja. Ez az Aeneisben idézett történet: amikor a görögök Trójába hozták a híres lovat, a pap rájött a csalásra, és figyelmeztette polgártársait, de Athéné istennő, aki az akhájok pártjára állt, úgy büntette meg Laokoont, hogy két hatalmas tengeri kígyót küldött, hogy gyermekeivel együtt eltiporják a látnokot. A szobrot a drámai intenzitás miatt értékeljük, amelyet Laokoon arckifejezése közvetít, amely minden testi és lelki szenvedését mutatja. A teste csavarodva ábrázolják, amint megpróbál kiszabadulni a kígyók szorításából.